Horváth Viktor bevezető gondolatai után Alföldi István lepte meg a hallgatókat egy pár csizmával, amit nem csak jelképesen tett le az asztalra. Van-e nszk Portugáliában? című előadásából megtudhattuk, hogy az nszk bevezetése nálunk is nagyon fontos lenne. Mi az az nszk, tehetjük fel a kérdést, hiszen ezeket a betűket nem a digitális tudással kapcsolatosan ismertük meg. A jelentésük: nemzeti szélessávú közösség, melynek elérése, megvalósítása minden országnak célja kell, hogy legyen. Szóból, illetve számból ért az ember, nézzünk néhány elgondolkodtató adatot. Minden beruházás esetén figyelembe kell venni néhány fontos tényt: ezek egyike a ráfordítás mértéke. Számítások szerint ahhoz, hogy az ország lakossága digitálisan írástudónak lehessen mondható, vagyis mintegy egymillió ember birtokában legyen a digitális készségeknek, kevesebb, mint 20 milliárd forintra van szükség. Ebbe minden költség beletartozik, a marketingtől és igényfelkeltéstől kezdve a tananyagon át egészen az e-learning rendszer megvalósításáig. Hogy ez sok vagy kevés, azt a másik oldal, vagyis a lehetséges megtakarítás fényében érdemes vizsgálni: ez pedig meghaladja a 40 milliárd forintot. Ez két részből tevődik össze: a nem tudásból fakadó kiesések, költségek és veszteségek mérsékléséből, és a bevezetett új alkalmazások nyújtotta plusz bevételekből. A veszteségek közé tartozik például a tudás hiánya miatt elvesztegetett munkaidő, a túlbonyolított ügyintézés megnövekedett költségei; a „másik oldalról” pedig a foglalkoztatás növekedése, az új alkalmazások, technológiák bevezetése, az infrastruktúra-fejlesztésekből adódó előnyök realizálása. Az nszk megvalósítása üzenet lenne a társadalom és az egyes emberek számára, és bizonyságul szolgálna arra, hogy a politika, a kormány foglalkozik a meglévő problémák megoldásával, és ha valami jó a közösségnek, az vélhetően jó az egyénnek is. Programokban, jó kezdeményezésekben, előremutató gondolatokban nincs hiány. Csak néhány példa: wifi-falu, e-VITA, Netszeregy. Mindegyik program kiemelten foglalkozik a hátrányos helyzetűek segítésével: a wifi-falu eszközöket ad, az e-VITA az életminőségen tud javítani „okos” műszerek bárki számára elérhetővé tételével; a Netszeregy oktatóprogram pedig az alapoktól kezdi az informatikai tudás átadását: bemutatja a legkezdőbbeknek is, hogy bárki, bármikor elkezdheti a tanulást és rövid időn belül esélye lehet arra, hogy akár állampolgári ügyeit is a világhálón intézze. Ha pedig egyszerre sokakban ébred fel az igény a tanulás – az informatikai írástudóvá válás – iránt, akkor elmondhatjuk majd, hogy sikerült egy ugrással átugranunk a digitális szakadékot, és fenntartanunk az ország versenyképességét.
Addig azonban sokunknak kell minden erővel azon dolgoznunk, és a feladat nem oldható meg határozott állami szerepvállalás nélkül.
Csepeli György „Internetezés és autonómia” című előadásában aprólékosan, több szempontból is összehasonlította, megvilágította az internetet gyakran használók, illetve a nem internetezők viselkedését, véleményét különböző szituációkban. Megállapítást nyert, hogy a nem internetezők kevésbé individualisták, a magán- és közbűnök tekintetében kevésbé elnézőek és kevésbé tisztelik a másságot, mint az internetezők. Az internetet gyakran használók inkább globális identitásúak, nem hiszik, hogy a net szétszakítaná az embereket, vagy tönkretenné, feleslegessé tenné a hagyományos kulturális intézményeket. A nem internetezők ellenben a netben inkább a rosszat látják, akár az emberi kapcsolatok alakulásáról, akár az internetnek a kultúrára gyakorolt hatásáról van szó. Az internet –csakúgy, mint sok más dolog – önmagában sem nem jó, sem nem rossz: minden attól függ, ki, mire használja – állapította meg Csepeli György. A távoktatástól kezdve az e-közigazgatásig sok ember életét teheti könnyebbé, segítheti a hátrányos helyzetűek felzárkózását, ám sajnos az általános erkölcsi normákkal ellentétes tartalmak is megtalálhatók a világhálón. Csak rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk.
Gacsal József: „INTEL és a digitális esélyegyenlőség” című előadásában főleg az Egyesült Királyság adatait elemezte, noha az általa vázolt tendenciák más országokra is jellemzők. A gazdasági növekedést az ICT irányítja, ami igazán csak akkor működik jól, ha a feltételek adottak, ha tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, és ha az ipar és a kormányzat megfelelően együtt tud működni.
A szélessáv megjelenése, terjedése jó hatással volt a gazdaság növekedésére. Ezért minden ország érdeke, hogy minél előbb, minél több felhasználót bekapcsoljon egy ilyen hálózatba, hiszen a siker, a fejlődés elképzelhetetlen magasan képzett munkaerő és erős technikai infrastruktúra nélkül. Fontos feladat a tanítási módszerek fejlesztése, a digitális megosztottság csökkentése: az Intel oktatásfejlesztő programjaival több mint 60 országban, több mint 160 programmal van jelen és a világ elmaradottabb régióit (pl. Malaysia, Nigéria). is támogatja. Tanárokat és diákokat egyaránt segítő programjait kiemelt helyen kezelve az Intel továbbra is nyitott minden új kezdeményezésre, mely csökkentheti a digitális lemaradást, elősegíti az eddig perifériára szorultak felzárkózását.
Béni Gabriella és Radics Tamás a CISCO digitális esélyegyenlőség érdekében végzett tevékenységéről beszéltek.
A világ nagy számítástechnikai vállalatai a legközvetlenebb érzékelői a gyors informatikai változásoknak, ezért ők is kiveszik részüket a digitális írástudás terjesztéséből. Így tesz a CISCO is: folyamatosan segíti a munkavállalók IT-munkakörök betöltéséhez szükséges kompetenciáinak fejlesztését. Gyakorlat-centrikus képzései során átfogó hardver- és szoftverismereteket oktat. Az EUCIP IT Administrator képzés 5 modulból áll, amelyben az alapok után a hálózattal és a biztonsággal összefüggő témákat is képzésébe integrálta. A Hálózati Tudás Terjesztéséért Programiroda (HTTP) a teljes magyarországi akadémiai rendszer számára nyújt segítséget: részt vesznek az oktatók képzésében, az általa kialakított adatbázis átfogó képet ad a CISCO akadémiai rendszer működéséről, a végzett diákokat megismerteti a munkaerőpiac szereplőivel.
Szalai Edit Netszeregy – 3 nap alatt az Internet körül című előadásában az NJSZT Netszeregy programjának pilot üzemében megvalósított két tanfolyamának tapasztalatairól számolt be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy maga a tananyag, a képzési program jól vizsgázott, tartalma, formája a célnak és a célcsoportnak kiválóan megfelelő: az program országos bevezetésre készen áll, segítségével rövid időn belül megvalósítható a már említett digitális szakadék egy ugrással történő átugrása.
A két bemutatott kísérleti képzés egyikét hétköznap, a másikat pedig a hétvégi napokon tartották. Az összkép pozitív, mindenki sikeres vizsgát tett. Tény, hogy a részvevők több mint 70%-a munkanélküli és alkalmazott volt, tehát az a réteg, amelyet a programmal az NJSZT meg szeretett volna szólítani. Diákok viszonylag kevesen voltak, de ez nem lehet meglepetés, hiszen ők jobbára más forrásokból tanulják az informatikát, az ő nemzedékük mintegy beleszületett a számítógépek világába.
Karvalics László „Komoly játékok (serious games) a termelésben, az oktatásban és a digitális esélyegyenlőségért” című előadásában a számítógépes játékok kevésbé ismert válfajait mutatta be. Számtalan olyan “nagyon komoly játék” került piacra, amely segítheti valamely speciális munkakör ellátásának gyakorlását, szimulációját. Az elektronikus játékipar partnereket keres a képzési, egészségügyi, közpolitikai projektek felhasználói között. Sebészeket segítő program éppúgy létezik, mint környezetvédelmi “játék”, amelyben a “tudósok” a rendelkezésükre álló adatok alapján elemeznek és döntenek releváns kérdésekben.
Érdekes kísérletre került sor az Albert Schweitzer Református Szeretetotthonban. A legmodernebb interaktív, testmozgást kívánó, ezáltal szinte speciális sportnak nevezhető játékokat próbáltak ki, mutattak be az otthon lakóinak. Ezek a játékok nemcsak a mozgáskoordinációt fejlesztik, hanem rendkívül szórakoztatóak is, emellett a speciális digitális nyelvet is megismerhették, megszerethették a résztvevők.
Előadása végén Karvalics László összegzésként megállapította, hogy sok még a tennivaló, jelentős módszertani fejlesztéseket kell még megvalósítanunk azért, hogy a „velükszületetten” vagy szociálisan hátrányos helyzetűek számára fejlesztett játékok valóban elérjék céljukat, és a vesztésre ítéltetettek végül győztesekké válhassanak.
A kistérségek területi és digitális egyenlőtlenségeit elemezte előadásában Csatári Bálint és Kanalas Imre.
A részletes elemzések során kiderült, hogy az egyébként is fejlett területek sokkal jobban vonzzák az IT eszközöket, szolgáltatásokat. A kistérségek lemaradása a hagyományos mutatókat figyelembe véve 3-5-szörös, az IT vonatkozásában mindez a többszörösére nő, eléri a 18-25 -szörös különbséget. Ez a lemaradás pedig tovább élezi a már egyébként is fennálló különbségeket, feszültségeket. A megfelelő állami ösztönzők hiányában a vidék lemaradása fokozatosan egyre inkább növekszik, az ott élők pedig ellehetetlenülnek, leszakadnak, véglegesen az IT-perifériára szorulnak. Ezt a folyamatot megállítani csak összefogással, a professzionális értelmiség összefogásával lehet, amiben döntő szerepet játszhatnak a népművelők, könyvtárosok, pedagógusok és térség-fejlesztők.
Nagy Mátyás a wifi-falu programról beszélt, Siroki László pedig egy konkrét projekt tapasztalatait foglalta össze.
Az alacsony iskolázottságúaknak, a perifériára szorultaknak, csellengőknek, hátrányos helyzetűeknek alapvetően azért nincs internet hozzáférése, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak. Ezen az áldatlan állapoton kívánt változtatni a találóan Wifi falunak nevezett program, amely hitelekkel, olcsó számítógépekkel, és nem utolsó sorban megfelelő tájékoztatással segítette a felzárkózni szándékozókat. A felmérések szerint a csatlakozók mintegy fele a tanulás lehetősége miatt választotta a programot. Nemcsak a hagyományos oktatásban, hanem a távoktatásban is nagy szerepet játszik ez a kezdeményezés, hiszen így távolságoktól függetlenül mindenkihez eljuttatható a tudás. Pozitív tapasztalatok szerencsére bőven akadnak, sokan már a megismert új lehetőségeket, a világhálót kihasználva kerestek és találtak munkát. Ők azok, akik valóban éltek a lehetőségekkel, és a gyakorlatban hasznosították az elsajátított ismereteket. A rendszer előnye, hogy a résztvevők fejlődése egzakt módon mérhető, fejlődésük nyomon követhető.
Surján György az eVITA programot mutatta be, a digitális esélyegyenlőség és az egészség megőrzése, megtartása közötti kapcsolatot vizsgálta. A rokkantak, fogyatékkal élők támogatása nem egyszerű, és társadalmi szempontból is jelentős feladat. Mivel az IT rendszerek fejlesztésének nemcsak pozitív oldalai vannak, ezért nagyon figyelni kell arra, hogy új törésvonalak mellett ne növekedhessen az esélyegyenlőtlenség – figyelmeztetett az előadó. Mindezeknek fontos üzenete van a szakpolitika számára, hiszen jól működő rendszert csak komplex egészségügyi stratégiára lehet felépíteni. A probléma fókuszában a tudásmenedzsmentet találjuk, amely történelmileg alapvetően három részre osztható. “Guttenberg előtt” a tudás személyes. “Guttenbergtől Neumannig” a tudás egy része könyvekben testesül meg, de az emberi tudás által aktivizálódik, míg “Neumann után” a tudás jelentős része az emberen kívül helyezkedik el, és tudásunktól függetlenül aktivizálódhat. A lokális tudás kihívásként érzékeli a kollektív tudást, de ez visszahatva az egyéni tudásra, tovább lendíti előre a fejlődés szekerét. A kollektív és egyben megosztott tudás felmérhetetlen előnyökkel jár, de csak azok számára, akik el is érik, nyomon követik az informatika, a digitális írástudás fejlődését.
A Konferencián vehették át az NJSZT által alapított díjakat azok a digitális írástudásért sokat dolgozó pedagógusok, szakemberek, akik kiemelkedőt alkottak egy-egy szakterületen.
Neumann-díjjal azoknak a tevékenységét jutalmazza az NJSZT, akik a számítástechnikai kultúra kialakításában, a társadalom informatizálásában értek el jelentős eredményeket, és az NJSZT-ben is eredményesen dolgoztak. Az idén a díjat Szuhaj Mihály – az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány kuratóriumának elnöke kapta a fogyatékkal élők, elsősorban látássérültek informatikai oktatása érdekében végzett tevékenységéért, a számítástechnikai kultúra terjesztéséért, a digitális esélyegyenlőség megteremtéséért.
Kalmár-díjat azok a tagok kaphatnak, akik a számítástudományban, illetve a számítástechnika alkalmazása területén értek el kimagasló eredményeket.
Kátai Attila – Nav N Go Kft.
Széles körű kutatási tevékenységéért, elsősorban a digitálistérkép-fejlesztés terén elért kimagasló eredményeiért, az iGO My way GPS navigációs szoftver fejlesztéséért.
Nagy M. Zoltán – Cardinal Kft.
Kimagasló oktatói, kutatói-fejlesztői-, valamint az informatikai oktatást támogató tevékenységéért.
Tarján-emlékérmet azoknak adományoz a Társaság, akik a számítástechnika oktatásában, népszerűsítésében nyújtottak kiemelkedő teljesítményt.
Borsodi László – tanár, Gárdonyi Géza Általános Iskola, Levelek
A számítástechnika oktatásában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, hátrányos helyzetű térségben élő diákok országos informatikai versenyeken elért kiváló eredményeiért.
Takács Attila – tanár, Jedlik Ányos Gimnázium, Csepel
A számítástechnika oktatásában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, többek között a „Digitális tudásbázis”, e-learning tananyagok kidolgozásáért.
Szabó András, – tanár, Petrik Lajos Vegyipari, Környezetvédelmi és
Informatikai Szakközépiskola
Az informatikai képzés és továbbképzés területén végzett, kiemelkedően fontos szerepet játszó munkásságáért.
Kemény János díj: 35 év alatti fiatal kutatóknak adományozható szakmai alkotó- és publikációs tevékenységük alapján.
Balázs Péter Attila – SZTE Informatikai Tanszékcsoport
Kimagasló kutatói-fejlesztői tevékenységéért, elsősorban a diszkrét tomográfia területén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért, kiváló publikációiért.
Mann Zoltán Ádám – tanár, BMGE, Számítástudományi és Információelméleti Tanszékének
A jövő informatikusainak és villamosmérnökeinek elméleti oktatásában, valamint kutatásban elért eredményeiért, a cégvezetők informatikai és vezetési tanácsadójaként pedig a gyakorlati problémák megoldásában nyújtott hatékony közreműködéséért.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság elismerését és köszönetét fejezte ki
több évtizedes szakmai tevékenységükért, és Életmű plakettet adományozott a következő szakembereknek:
Almás Károlynak, Dr. Kőszegi Györgynek, Dr. Mihály Klárának, Vasvári Györgynek.
Zimányi Magdolnának
„Az év informatikai újságírója”-díj 2009. évi nyertese: Bodnár Ádám, a HWSW, a weben publikált magyar informatikai hírmagazin főszerkesztője.
Életmű plakettet kapott: Mester Sándor
A résztvevők a konferencia csomagban megkapták az NJSZT támogatásával erre az alkalomra elkészült, és a konferencia tárgyköréhez kapcsolódó Hipergalaktika kiadványt.
Budapest, 2009-12-08.
