Abasár történelme

A Mátra déli lábánál, Gyöngyöstõl keletre, a Sár-hegy lejtõjén, illetve a Bene-patak völgyében fekszik a település. Jól megközelíthetõ autóval mind Gyöngyös, mind Mátrafüred irányából.

A település múlja i.e. 2500 körülre nyúlik vissza. A feltárt kõ- és csonteszközök azt bizonyítják, hogy a terület már ekkor is lakott település volt. A település névadója, az Aba nemzettség volt, akiknek I. István király hûséges szolgálatukért birtokot adományozott. Ennek elõzménye, hogy az Anonymus által “kunoknak” mondott, feltehetõen kabar eredetû Abák szállásterülete volt a honfoglalást követõen a környék. A nemzettség elsõ itt jelentkezõ tagja Pata, aki Taksony - Géza korában élhetett. A Szent István kori hõs, Csaba nádorispán vehette el Géza fejedelem egyik lányát. Az õ fiuk volt Aba Sámuel, 1041-1044 között magyar király. Részben erre vezethetõ vissza, hogy az ország legnagyobb földesurai közé tartozott, aki a Mátra nagy része mellett több tucat falut mondhatott magáénak. Birtokai a Mátra vidékén nagy tömbbe tartoztak, Saár és Debrõ monostora köré, ahol, legalább tíz ág birtoklása igazolható. A harmadik birtoktömb a Tisza két partján terült el.

A terület fejlõdésében meghatározó szerep jutott a kereszténység elterjedésének, az egyház központok kialakulásának. Az Abák elõdje, Csaba Nádor és utóda Aba Sámuel alapították sármonostorát, és 1018 után Debrõmonostorát.
A település legmagasabb területén, a mai kultúrház és tûzoltószertár építésénél XI. századi kõpakolás sírokra bukkantak. Minden valószínûség szerint itt lehetett a község elsõ plébániatemploma és temetõje. A hagyomány szerint Aba Sámuel király itt a bencések számára monostort és apátságot alapított 1042-ben. Ez a mohácsi csata utáni idõkben pusztulhatott el. A Bécsi Képes krónika szerint e monostorban temették el Aba Sámuel királyt, akit ellenségei 1044-ben a ménfõi csatavesztés után a Tisza vidékén megöltek.

A kora középkor utáni évszázadokban megindult fejlõdést jelentõsen visszavetette a török hódoltság. A 146 éves hódoltság alatt visszaesett a szõlõtermesztés, mely ezt követõen a XVIII. Században kapott új lendületet. A XIX. Században változik meg alapvetõen a szõlõtermelésre alapozott megélhetés.