A Rákóczi szabadságharc után a lakosság száma növekedik. Mint
szökött jobbagyok, vagy tudatos telepités sot-an kezdik benépesi-
teni az elpusztult Heves megyei falvakat, szlovák telepeseket is tald-
lunk (Domoszló, Kisnána, Markaz), mellettiik németeket is (Kom-
polt). Városunkba is kertiltek németek, es szlovákok is.
1730-ban Bel Matyás, a mai értelemben vett helytörténetirds megteremtOje a következOket jegyezte fel Gyöngyösról: „A Matra glen egy napsiitötte sikságon fekszik ez a szép és népes város. Nevét
a Gyongyos patakról nyerte, amely a közeli hegyekból ered, átfo-
A város lakói fölött
lyik a város deli részén, hajtja a malmokat
parancsolnak mindenek elótt a földesurak – ezek többen vannak – továbbá a városbiró és a tanks. A lakók mind földmilvelOk és bortermelók
A város határa azonban igen kicsi
(ezért, M. J.)
a városi lakosság idegen földek bérbevétele Iltján és kereskedésból
igyekszik kiegésziteni jövedelmét. KereskedOboltot gyakran latni a
piacon, foleg görögökét

Szükséges röviden szólni a város földesurairól is. A Szécsényi csalad birtokai a XV. század végén az Orszagh, a Losonczy, a Kanizsai,
a Báthory, és Bánffy családok kezébe kerfil, a XVI. században lesz
birtokos a Kohdry- és Rákóczi-család. II. Rákóczi Ferenc 1711 után elkobzott birtokait grof Althan Mihaly kapja, akitól 1741-ben Grassalkovich Antal veszi meg. A XVIII. században az Eszterházy, a Grassalkovich, a Forgdch és a Nydry család után a Hallerek, Orczyak, Brudern, a Berényi, a XIX. században a grof Károlyi, a Szapdry, a mar XVIII. században is birtokos Almasy, TarrOdy, Devay, Gosztonyi családok mellett 1852-ben meg közel 80 köznemesi csa-
lad is Gyongyos földesurai közé tartozott.
1701-ben a Rákóczi-birtokon Gyöngyösön több az Orökös jobbagy, mint a szabad jövevény. Gyongyos mezóvárosi társadalmaban 1715-ben meg 125 telkes jobbagy alkotj a a döntó tobbseget a 13 zsellér és az 1720-ban összirt 102 szabados és birtoktalan kisnemes mellett. A bordézsma a legnagyobb ado (terménykilencedet Gyöngyösön nem fizettek), amit arányosan osztottak el a földesurak között. A bordézsmát mindenki fizette, a kisnemesek is. A szabad birtoklásrend – a gyöngyösi lakosok privilegiuma volt, amelynek értel-
mében a lakosok szabadon adhatták telkeiket, házaikat, szólóiket a földesür beleszólása nelkul – ellen indit támaddst a nemesség. Az 1771-es drberrendezést mar nem tudták végrehajtani, mert az ösz-
szes nem nemes lakost földesuruknak házadóval tartoz6 zsellérek-
nek nyilvánitották. Az eddig használt földek – melyeket a kozosseg képviselője, a városi bank osztott a polgároknak es uraknak is, ekkor a földesurak tulajdonába került. A szantofoldeket ezután is kozosen használták.
A zsellersorba jutott gyongyosieknek évszázados kivaltsagaikbol 1771 után csak a biro es a tanácsválasztás joga, a szőlők szabad adás-vétele maradt meg, de 1816 után a földesurak ezeket is megszüntettek. Ezért, különosen a XIX. század elején sok összeütkozesre került sor a parasztpolgárok es a földesurak között.
A XVIII. században a céhek megerősitik cehleveleiket, másokkal szövetkezve szereznek uj cehleveleket. Céhes keretben műkodtek a csizmadiák, szabók, szűrszabók, szűcsök, mészárosok, lakatosok, kovácsok, szijgyartok, asztalosok, molnárok, borbé-lyok, kerekgyartok, takácsok, kéményseprok, fazekasok. Caen kivül pedig: szappanosok, mézeskalácsosok, gyertyaöntők, szitasok-rostások, konyvkötők es vendeglősök.
1786-ban Gyöngyos lakóinak száma 9687 fő, ebből közel 300 fő (3%) az iparosok száma, a kereskedőké nem lehetett több 1%-nál. Ha a földesurakat esa nem nemes lakosokat 6%-nak vesszük, akkor is 90% körtil van a bortermelő jobbágyok száma.
Igen érdekes képet mutat 1830-ban Gyöngyos társadalma. A lakosság száma: 15050 fő, házas zsellér: 1818, házatlan zsellér 505, 535 iparos, 77 kereskedő es 250 nemes család van, ebből 80 birtokos, földesúr, 170 pedig jobbágytelken 6fő nemeslevéllel rendelkező „kurtanemes”. A lakosság tobbseget ekkor is a bortermelők alkották.
A XIX. század elejen a város földesurai a lakosságot meg jobban befolyásuk aid akarták vonni, a meg meglevő csekélyke jogaikat is meg akarták szüntetni. Ezert egyre jobban elmergesedett az ellentet a földesurak es a gyöngyosi nep között. Az 1844. evi biroválasztaskor nyilt zendilles tort ki a földesurak ellen, mert ezek a nép
lasztottját, Csiba Antalt (utodai ma is gyongyösi lakosok) ki akartak buktatni. A foldesurak a megismetelt választáson erőszakkal győztek.
Vahot Imre, Gyöngyos szülötte 1846-ban a kovetkezőket irja a gyöngyosiekről: „A gyongyosi kezművesek . . . az iparűzest, fold s különösen szőlőmivelessel kotik össze, s nagyreszt eppen oily jo kapások, mint milyen tigyes mesteremberek . . .” A földművelőkről irja: „A gyöngyösi köznep általán veve jOszIvű, vidor, elmes, szorgalmas, büszke, bátor es tisztaságszerető, de más reszrő1 tékozló, csellemes (rafinirozott), makacs, goromba, vakbuzgó, részeges, káromkodo . . .” A jellemzes igaz.
A gyöngyösiek jellemet ismerve, nem csodálkozhatunk a zendülesen es azon sem, hogy mihamarabb igazságos gazdasági es társadalmi változást akartak. (Itt Gyöngyösön a fáraszt szó sértésnek számitott.) A Felsővárosi Plébánia anyaköny-
veiben a földműves megjelöles helyett a „kapás”, az Also városi Plebánia anyakönyveiben pedig a „szőlőművelő” szót találjuk 1848 előtt.
Az 1848. evi forradalom es szabadságharc idején a szőlődersmát
nem töröltek el. A gyöngyösi szőlőbirtokos házas zsellerek es sző- 1őik majorsági földön telepitett dersmás szőlők maradtak. A job-
csak személyükben szabadította fel őket, házuk, bágyfelszabadítás földjük továbbra is földesuraike maradt, ezek használatáert háztak-
sát es sző1ődersmát fizettek.
A gyöngyösi kapások 1852. oktober 10-en örökváltsági szerző-
(lest kötöttek a \Táros 89 közbirtokosaival es 142 878 Ft megváltási
összeg lefizetese után az általuk használt házak, földek tulajdonukká lettek.